Ez a szekrényke felújításra került hozzám. Mivel a tulajdonos kérése az volt, hogy lehetőleg régies külsejét őrizzem meg, ezért az antikolás technikája mellett döntöttem.

Antikolni sokféleképpen lehet: visszacsiszolhatjuk, megrepeszthetjük a festéket vagy a közbenső lakkréteget, átkenjük patinával. Én a visszacsiszolás, festékrepesztés és patinázás mellett döntöttem.

A szekrény legalább 100 éves. Szuvas, korhadt, repedezett volt, tehát először is a „betegségeitől” kellett megszabadítanom. Évtizedes festékrétegeitől megszabadítottam (csiszolással), portalanítottam, alaposan átkentem szesszel (hogy megszabadítsam esetleges lakóitól), majd lealapoztam egyszerű, vizes, fehér átvonófestékkel (a diszperzitre hasonlít). Az alapozó festék száradása után a hibákat folyékony fával javítottam ki. Egy éjjelen át száradt, majd másnap lecsiszoltam.

A fedőfestés a következőképpen alakult:

Barna színű vízbázisú zománcfestékkel kentem át, 3 rétegben. Száradás után a tetejére, oldalára, és a fiókokra repesztő lakkot kentem. Ez egy vízzel hígítható, áttetsző folyadék. Én a Südor Varnish nevezetű készítményét használom. Vízszintes repedéseket képez. Tehát, a lakk pár percet száradt, majd felkentem egy réteg bézs színű vizes zománcot. Ahogy a lakkot húztam, vele megegyezően a festéket, tehát szépen, vízszintesen húztam, csupán egyszer, lehetőleg minél gyorsabban. Aztán hajszárítóval rásegítettem, hogy minél szélesebb, hosszabb repedések keletkezzenek.

A teljes száradás után, ahol jónak és esztétikusnak láttam, csiszolóvászonnal visszacsiszoltam.

Az alsó fiókot nem repesztettem, hanem a barna alapra bézs színnel felfestettem a mintát, majd kissé visszacsiszoltam száradás után.

Miután portalanítottam az egészet, mindenhol rákentem egy réteg gyorsan száradó, vízbázisú parkettalakkot. Száradás után az egészet átdörzsöltem bitumenes folyékony patinával (Pentart). Ennek egy napig kellett száradnia, végül még egy parkettalakk réteg került rá.

Fogantyú gyanánt dobozcsatok felső részét használtam.