Ma, festés helyett, a borongós idő a gép elé kucorodásra csábított, gigabögre kávémmal felszerelve, hogy elmeséljem szekrénykénk felújításának történetét.
Számomra kedves darab, mert azokra a napokra emlékeztet, mikor életem párjával közös kis fészkünket rendezgettük, csinosítgattuk, én pedig égtem a vágytól, hogy elkápráztassam "szupernői" mivoltommal, aki egyik kezével fest, másikkal a rántást kavarja és lekvár helyett pálinkát főz.

Szóval ezen indíttatásból és mert egy véletlen folytán sikerült megszereznem, a már előzőleg kiszemelt zsákmányomat (a szekrényt), a félkész lakás közepére telepedtem és nekifogtam az újrateremtésnek.

Eredetileg ez a mennyei narancsszín díszítette

Eme csodás szín nem teljes mértékben igazodik az ízlésemhez, így hát a bútort szétkaptam és nekifogtam lecsiszolni. Mivel az oldala és belseje laminált, csak a tömörfából készült ajtóval kellett dolgoznom.

Kézzel csiszoltam, mivel a mélyedések miatt fölöslegesnek tartottam a gép használatát. 
80-as és 120-as csiszolópapírral dolgoztam.

Nem szedtem le teljesen a sárga festéket, csupán kiegyenlítettem a felületet. A komód felújításról írt előző posztomban már szó esett róla, hogy egy jó minőségű alapozó festéket használok, sötétszürke, vízbázisú, Favorit átvonó festéket. Portalanítás után a szekrény ajtajára is ezt kentem. Két réteg tökéletesen fedte és pár óra elteltével jöhetett az első réteg fedőfesték.

A szekrény felújításának szüneteiben ajtót festettem, amihez a Baumax sajátmárkás (Genius Pro), oldószeres, törtfehér, selyemfényű festékét használtam, ezért evidens volt, hogy a szekrényre is ezt kenem, két legyet egy csapásra alapon. Ezzel csak az volt a probléma, hogy minden réteg felvitele között egy napot kellet várni, míg megszáradt, így három napig mázoltam. A rétegeket egymásra merőlegesen kentem fel, hogy tökéletesen fedje.

Fontos, hogy az oldószeres zománcokat nagyon vékony rétegben hordjuk fel, ezzel elkerüljük a megfolyást, csöpögést.

Természetesen vízbázisú zománcfestéket is használhatunk ehelyett, amivel könnyebb dolgozni és gyorsabban szárad. A Genius Pro kapható vízzel hígítható formában is. Bátran ajánlom, olcsó és jó, ráadásul széles színpalettában elérhető.

A szekrényem a negyedik napra tökéletesen megszáradt, jöhetett az antikolás. A világos festéket egyszerűen visszacsiszoltam a szürke alapszínig, ez adta a kopottas hatást.

Mivel kicsit romantikusabb külsőt képzeltem el neki, ezért az ajtó közepére, szabad kézzel, virágokat rajzoltam, majd akril festékkel kiszíneztem. Legvégül az egészet vízzel hígítható parkettalakkal kentem át, két rétegben.

Az antikolás és a virágminta

Már csak a fogantyú maradt. Szintén csiszoltam, majd fehérre festettem. A repesztett felület eléréséhez Pentart kétfázisú, finomvonalas repesztőlakkot használtam. Első fázis száradása után felvittem a következőt, ujjammal átdörzsöltem, majd miután ez is teljesen megszáradt, a repedéseket Pentart bitumenes antikoló pasztával emeltem ki, végül oldószeres ékszerlakkal lekentem. 

Az antikolt fogantyú

Íme a kész szekrény, aminek eredményeképpen szupernő lehettem addig, amíg páromra nem hárult a feladat, hogy felszerelje a falra... :)