Egy régi, az idő vasfoga által kissé megrágott komód került az utamba. Az ilyen munka nagy kihívás, igen fárasztó, viszont rendkívül szerethető. Körülbelül másfél hétig tartott, mire elnyerte azt a kinézetet, amelyet megálmodtam számára. Az igényes, jó munkához bizony idő kell.

A végcél a shabby chic, azaz "kopottas elegancia" elnevezésű stílust megjelenítése volt.

Egy modern, shabby chic enteriőr. Elegancia, pasztellszínek, letisztult, ám klasszikus vonalak jellemzik.

Az én komódom kezdetben sok mindennek volt nevezhető, többek között kacatnak, romhalmaznak, de shabby chicnek semmiképpen. Karc hátán karc, két fiók borítása hiányzott, a sarkok letöredeztek és vastag lakkréteg fedte, néhol ragasztóval (?!) tarkítva.

A ragasztótól megtisztítottam, a lakkréteget átcsiszoltam, de nem fáig, mivel ez fölösleges, mégpedig azért, mert a képen látható szürke festék tökéletesen megtapad.

Mindig utáltam fáig levinni az elavult lakkot. Csiszolóvásznak, -papírok, -szivacsok, -gépek ide vagy oda, sosem sikerült tökéletesre, de aztán ráakadtam egy Favorit elnevezésű átvonófestékre, amelyet eredetileg fémre találtak ki. Vízbázisú, sűrű, nagyon gyorsan száradó festék, magas pigmenttartalommal. Ehhez elég, ha nagyjából leviszem a lakkot, szépen tapad rajta.

Még a szürke festék felvitele előtt fakittel (más néven folyékony fával) a látható hibákat kijavítottam, megépítettem belőle a sarkokat, feltöltöttem a mélyedéseket, kialakítottam a hiányzó fiókborításokat, végül száradás után lecsiszoltam. A festék felvitele és száradása után a többi, apró hiba is látható vált, hiszen egyszínű lett a felület. Ezeket is áthúztam fakittel, száradás, csiszolás, majd újabb réteg szürke festék.

Itt már árnyékolok, de előtte történt még egy s más :)

Szóval szürkére jött a fehér vízbázisú festék, de nem ám boltban kapható! Az akrilgyanta alapú festékek széles skáláját kipróbáltam már Tricolortól kezdve, Trináton, Cellkoloron át a Baumax saját márkásig, de egyik sem nyerte el igazán a tetszésem. A Trinát Aqua Kolor jól fed, de túl drága, a baumaxos ár-érték arányban a legjobb, de az sem volt az igazi. Így hát arra az elhatározásra jutottam, hogy keresek egy akrilgyanta alapú alapozót és megházasítom egy olcsó fehér pigmenttel, így lett nekem Príma Fixatív és kálcium-karbonát elegyéből a leggyorsabban vízhatlanra száradó, három rétegben tökéletesen fedő, krémes, sűrű, imádnivaló, fehér festékem. Kb egy litert kevertem ki, két részre osztottam: egyik maradt fehéren, másikat a Favorit átvonófestékkel világos szürkére színeztem. Előbbi a komód külsejére, utóbbi a belsejére, lábaira és a fiókok belsejére került.

Nos a szürke-fehér komódom még mindig nem volt shabby chic. Elérkezett az antikolás ideje. Mivel nagyon esztétikus, ha a fehér felületet némileg visszacsiszolják és alatta szürke alapszín tűnik fel, így először ezt alkalmaztam. Icipicit megcsiszoltam a lapok vastagságánál, a fiókok esetében is, majd, mivel az akrilgyantát némileg oldja az alkohol, 78 %-os alkohollal finomítottam a koptatást, hogy a csiszolás vonalai ne legyenek túl élesek, ne tűnjön karcosnak. 

Ezen a képen jól látszik, mennyire lett antikolva és mennyire tűnik ki a szürke alapszín.

Amint elkészültem az antikolás ezen részével, úgy éreztem, még hiányzik valami. Ekkor jött az árnyékolás. Az előző képen épp ezt követem el, egy félkész sámlin üldögélve. A fiókok széleit világosbarna pasztellkrétával húztam át, ujjnyi szélességben eldörzsöltem, 120-as vászonnal átcsiszoltam, hogy a széleknél egy enyhe, bézs árnyékot kapjak. A fölösleget letöröltem, végül az egész komód két réteg vizes parkettalakkot kapott, Sadolin Quicksteppet típusút. Legvégül fölszereltem a régi, előzőleg megtisztított és bitumenes antikoló pasztával felfrissített fiókhúzókat.

Íme a végeredmény szemből...

...és oldalról

A komód eladásra készült, úgyhogy jelenleg még várja gazdáját.

Bátran lehet kérdezni!